A telefonbeszélgetésre gondolt, amit még 9 óra felé ejthetett meg, és tudta, hogy nem normális az, hogy ennyire emészti magát rajta. Valahogy mégis folyton visszakalandoztak a gondolatai oda, és akárhogy is gondolkozott, nem tudta kiverni a fejéből azt a hangot...
Will-el beszélt, ő hívta fel, valami üzleti ügyben. Gyanította, hogy nem magától hívja, mégis amikor meglátta a nevet a kijelzőn, nagyot dobbant a szíve.
Éppen amikor Will a mondandója közepén tartott, Alicia egy hangot hallott a háttérből. Egy női hangot, ami viháncolt.
- Mennem kell. Holnap az irodában találkozunk. - tette le Will, de Alicia még hallotta, hogy a hang a háttérben közelebbről azt mondja:
- Gyere, a munka várhat... - majd kinyomta a telefont. Alicia nem volt benne biztos, hogy Will bontotta a vonalat.
Nem értette miért, de a gyomra összeszorult. Nem vallotta be magának, de fájt neki, hogy egy másik nővel van. Nem hagyta nyugodni a gondolat, és fura érzése volt, amikor erre gondolt. Bár nyár volt, talán sosem volt még ilyen meleg, úgy érezte, meg fog fagyni. Kellemetlenül érezte magát, százezer gondolat cikázott a fejében, de legfőképpen nem értette, miért érinti ez ilyen hihetetlenül. Ezt nem szabadna. Nem szabadna engednie magának, hogy így érezzen. Will és ő... lehetetlen, bármennyire is akarta. Georgetown-ban még működhetett volna....Will szerelmes volt belé... és ő Peter-t választotta. Utálta magát amiért úgy érezte, ez rossz döntés volt. Hiszen Grace-t és Zacket semmiért nem adta volna oda. Elgondolkozott azon, hogy mi lett volna, ha ők Will gyerekei lettek volna...
- Elég. Mit csinálok? - mondta ki hangosan, de szerencsére senki nem hallhatta. A gyerekek Peternél vannak a hétvégére. Emiatt még rosszabbul érezte magát. Magányos volt, és csak Willre tudott gondolni.
Kinyitotta az ablakokat, és elaludt.
Álmodott. Álmában egy tengerparton sétált, fogalma sem volt hol lehetett.
Váltakoztak az álmok, némelyik vibráló volt, némelyik nyugodt. Szinte elveszett bennük.
Mielőtt felriadt volna, az utolsó álma az volt, hogy az ágyában fekszik. Ugyan úgy, ahogy a valóságban. De amikor megfordult, valaki megérintette a derekát. Kinyitotta a szemét. Will volt az.
- Ne mondj semmit. Azért jöttem, mert veled akarok lenni. Csak te érdekelsz, Alicia. Mindig is te érdekeltél. Már Georgetown óta. Csak rád tudok gondolni. Kérlek mondd hogy adsz egy esélyt. Kérlek... Szeretlek. Mindig is szerettelek.
Alicia szemei kipattantak. A szobában feküdt egyedül, amit egykor a férjével osztottak meg. Nem volt ott senki más, csak ő. Olyan elevenen éltek benne "Will" szavai és az álom, hogy akaratlanul is sírni kezdett.
Úgy érezte, ezer pici darabra törik a szíve.
...I can't figure out why
Why I'm alone and freezing
While you're in the bed that she's in...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése