2017. március 23., csütörtök

and I don't know what to do 'cause I'll never be with you

Will Tammy mellett feküdt. A lány az ágy másik végében aludt, míg Will a tévét nézte és gondolkozott. Teljesen másfelé járt az agya, habár éppen most szexelt a mellette fekvő lánnyal, nem rá gondolt. Kedves volt, olyan, aki mindent megtett volna Will Gardner-ért, de a férfinak eszébe sem jutott komoly kapcsolatot kialakítani. Bár lett volna olyan, akiért szívesen megtette volna, őt igyekezett kiverni a fejéből, és olyan keveset gondolni rá, amennyit csak lehetett. Néha azonban, az ilyen álmatlan estéken az a mélybarna szempár cikázott a gondolataiban, amik annyi jóságot és kedvességet hordoztak magunkban, ami jobbá tette volna a világot... és mennyire nem tudja ezt magáról annak a szempárnak a tulajdonosa... az oldalára fordult, és a kivilágított Chicago-t nézte a hatalmas ablakon keresztül. Úgy hunyta le a szemét, hogy közben Alicia-ra gondolt.

Korán reggel telefoncsörgésre ébredt. Tammy nem feküdt mellette, ami azt jelenthette, hogy futni ment. Will a képernyőre nézett, és megállapította, hogy az iroda hívja. A titkárnője szólt neki, hogy be kellene mennie, ugyanis egy elég bonyolult gyilkossági ügyben kellett képviselniük a vádlottat. Mivel 9 óra volt, valószínűleg már mindenki az irodában dolgozott az ügyön. Mindenki... 
Fogott egy taxit és a Lockhart, Gardner & Bond irodához sietett. Amikor belépett és a konferenciaterem felé vette az irányt, Diane éppen Aliciát mutatta be a vádlottnak. Aint meghallotta, megborzongott a 'Mrs. Florrick' név hallatán, és még mindig nem tudta ép ésszel megérteni, hogy maradhatott Alicia azzal a férfival, aki ennyi ember előtt és így megalázta.
Alicia, amikor meglátta Will-t, lesütötte a szemét, és tovább beszélt az ügyfélhez. Will elfoglalta helyét a székében, és keserűen konstatálta, hogy ez bizony egy rohadt nehéz ügy és rohadt nehéz nap lesz...
Aznap még párszor belebotlott Aliciába, ám ő rá sem nézett. Amióta hangpostát küldött neki, és Alicia nem válaszolt rá, érdekes volt a viszonyuk. Kollégák voltak, közös ügyeken dolgoztak, de a munkán kívül nem sok mindenről beszéltek. Will agya egyik mély, vagy kevésbé mély zugában ott motoszkált a kísértés, hogy beszélgessen vele, de sosem tudta, hogy kezdje el. Néha úgy érezte, túl bonyolultak az érzései, néha pedig azt, hogy teljesen egyértelműek. Ám mivel a férfi büszkesége visszafogta, nem beszélt vele. Ám annál többet gondolt rá...
A nő este interjút adott a tévében. Will bent maradt az irodában, és egyedül nézte a műsort. Alicia mocsok férje újra indult államügyésznek, őt pedig rávették, hogy beszéljen az életükről, hogy Peter szimpatikusabbnak tűnjön a szavazók szemében. Will nem sokat konyított a politikai élethez, csak éppen amennyit egy ügyvédnek szükséges. Azt látta rajta, amint éppen a gyermekeiről beszél, hogy akármennyire is büszkén viseli a helyzetet, már nem szerelmes a férjébe. Mégis, amikor hallotta amint azt mondja, hogy megbocsájtott neki, összeszorult a torka. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy Alicia vele van. Vele, akit helyette választott, vele, aki sosem becsülte meg.

Hazament. Tammy a lakásán várta. Kedves lány volt, de nem az, akire Will vágyott. És újra úgy aludt el, hogy arra a nőre gondolt, aki sosem lehet az övé. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

the weight of us

Még egy utolsó mély lélegzetvételt vett, majd lassan felemelkedett és kiemelte a lábait a fürdőkádból. Nézte, ahogyan a víz apró örvényként...