Egy hotel elnöki lakosztályának hatalmas ágyán feküdtek, és mindketten a plafonon világító apró fényeket nézték. A szoba csendjét a lélegzetvételeik törték meg, illetve a kintről beszűrődő zajok.
Csendes békesség honolt a szíveikben, amik egy ritmust követtek. Mindketten úgy érezték, hogy ennél tökéletesebb pillanat nem létezhet. Eggyé váltak, de nem csupán fizikai értelemben; összeolvadtak, és szinte egy lélek lettek. Minden mozdulatuk, rezzenésük egy volt, és soha egyikőjük sem érzett még ilyet. Fenséges, mámorító érzés volt, több, mint közönséges szex. Boldoggá tették egymást. Nem volt Alicia és Will, egyek lettek.
Csendesen szuszogtak egymás mellett, Will hátulról ölelte át Aliciát, és a hajába temette az arcát. Egy darabig csendben feküdtek így, majd Alicia a másik oldalára fordult, így szembe kerültek egymással. Olyan gyönyörűséges mosollyal nézett a férfira, amihez hasonlót az sosem látott még.
- Ez volt életem legtökéletesebb éjszakája. - hunyta be a szemét Alicia, és közelebb bújt Will-hez, közben azon gondolkodott, hogyha a testük minden porcikája összeért volna, akkor sem lettek volna elég közel egymáshoz. Sosem érzett még hasonlót.
- Boldoggá teszel, Alicia. Én vagyok a legboldogabb férfi a világon.
Ahogy ezeket a szavakat kimondta, gondolatok cikáztak át az agyán.
Egy másik világ.
Egy másik világ, ahol hajnalban felkel, hogy reggelit készíthessen Aliciának, mire dolgozni mennek. Elképzelte azt az angyali mosolyt az arcán, amitől úgy érezte, fenekestül felfordul a világ körülötte.
Egy másik világ, ahol hétvégenként étterembe járnak, vagy a kanapén borozgatnak. Ahol állatkertbe mennek és körülöttük gyerekek szaladgálnak, amitől ők is annak érzik magukat. Ahol együtt dolgoznak, és a nap végén finom vacsorákat főznek. Ahol Alicia bemutatja a gyerekeinek, és elfogadják őt. Ahol szeretkeznek és nem kéne úgy éreznie, hogy sosem lehet igazán az övé, bármilyen őrült módon is akarja. Ahol átlagos életet élnek átlagos hétköznapokkal, hétköznapi emberekhez méltóan. Ahol az irodájukban elfogadják őket és természetesnek veszik, hogy ők egy pár. Ahol együtt laknak, együtt kelnek és együtt fekszenek és ismerik egymás rezdüléseit. Ahol nem kell azon aggódniuk, hogy valaki rájön a titkukra, és nem kell bújkálniuk a világ elől.
Nem tudta, mitévő legyen. Égették a mellkasát a gondolatok, amikről tudta, hogy nem szabadna gondolnia rájuk. Mégis, ezek voltak azok, amikre valaha vágyott.
Bárki is feküdt mellette, a szíve visszavágyott ahhoz a nőhöz, aki most olyan angyalian szuszogott a mellkasán.
Nem tudta nem elképzelni azt, hogy milyen lenne maga mellett tudni őt, mint társ.
A férje egy tárgyként tekintett rá, és garantáltan vette, hogy mindig mellette lesz. Nem becsülte meg, és mindenféle ócska lotyóval megcsalta. Will képtelen volt felfogni, hogyan lehet valaha is másik nőre ránézni, ha egy ilyen csodálatos teremtés várja haza az embert minden nap.
Akarta. Vágyott rá, hogy a magáénak tudja, de olyan önzetlen és ártatlan módon, ahogyan még sosem érzett senki felé.
Tudta, hogy helytelen, amit érez. Mégsem tudott nem gondolni rá. Alicia akkora hatást gyakorolt rá, amitől úgy érezte, hogy újra fiatal. Mint egy szerelmes kamasz, úgy vizslatta az irodában, és úgy álmodozott róla, amikor elsuhant előtte és megérezte a haja illatát.
Soha nem mondta volna ki ezeket hangosan, de mindennél jobban szerette volna, ha Alicia az övé, és nem csak ezeken az alkalmakon, amikor a gyerekei nincsenek otthon. A párjává akart válni, hogy megvédhesse és szerethesse.
Szorosabban ölelte magához, mire Alicia felemelte a fejét és ránézett. Will a haját simogatta, ő pedig visszahajtotta a fejét a mellkasára. Mindketten ugyanarra gondoltak.
Visszavonhatatlanul szerelmesek egymásba. Már Georgetown óta.
Ahogy ezeket a szavakat kimondta, gondolatok cikáztak át az agyán.
Egy másik világ.
Egy másik világ, ahol hajnalban felkel, hogy reggelit készíthessen Aliciának, mire dolgozni mennek. Elképzelte azt az angyali mosolyt az arcán, amitől úgy érezte, fenekestül felfordul a világ körülötte.
Egy másik világ, ahol hétvégenként étterembe járnak, vagy a kanapén borozgatnak. Ahol állatkertbe mennek és körülöttük gyerekek szaladgálnak, amitől ők is annak érzik magukat. Ahol együtt dolgoznak, és a nap végén finom vacsorákat főznek. Ahol Alicia bemutatja a gyerekeinek, és elfogadják őt. Ahol szeretkeznek és nem kéne úgy éreznie, hogy sosem lehet igazán az övé, bármilyen őrült módon is akarja. Ahol átlagos életet élnek átlagos hétköznapokkal, hétköznapi emberekhez méltóan. Ahol az irodájukban elfogadják őket és természetesnek veszik, hogy ők egy pár. Ahol együtt laknak, együtt kelnek és együtt fekszenek és ismerik egymás rezdüléseit. Ahol nem kell azon aggódniuk, hogy valaki rájön a titkukra, és nem kell bújkálniuk a világ elől.
Nem tudta, mitévő legyen. Égették a mellkasát a gondolatok, amikről tudta, hogy nem szabadna gondolnia rájuk. Mégis, ezek voltak azok, amikre valaha vágyott.
Bárki is feküdt mellette, a szíve visszavágyott ahhoz a nőhöz, aki most olyan angyalian szuszogott a mellkasán.
Nem tudta nem elképzelni azt, hogy milyen lenne maga mellett tudni őt, mint társ.
A férje egy tárgyként tekintett rá, és garantáltan vette, hogy mindig mellette lesz. Nem becsülte meg, és mindenféle ócska lotyóval megcsalta. Will képtelen volt felfogni, hogyan lehet valaha is másik nőre ránézni, ha egy ilyen csodálatos teremtés várja haza az embert minden nap.
Akarta. Vágyott rá, hogy a magáénak tudja, de olyan önzetlen és ártatlan módon, ahogyan még sosem érzett senki felé.
Tudta, hogy helytelen, amit érez. Mégsem tudott nem gondolni rá. Alicia akkora hatást gyakorolt rá, amitől úgy érezte, hogy újra fiatal. Mint egy szerelmes kamasz, úgy vizslatta az irodában, és úgy álmodozott róla, amikor elsuhant előtte és megérezte a haja illatát.
Soha nem mondta volna ki ezeket hangosan, de mindennél jobban szerette volna, ha Alicia az övé, és nem csak ezeken az alkalmakon, amikor a gyerekei nincsenek otthon. A párjává akart válni, hogy megvédhesse és szerethesse.
Szorosabban ölelte magához, mire Alicia felemelte a fejét és ránézett. Will a haját simogatta, ő pedig visszahajtotta a fejét a mellkasára. Mindketten ugyanarra gondoltak.
Visszavonhatatlanul szerelmesek egymásba. Már Georgetown óta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése