Még egy utolsó mély lélegzetvételt vett, majd lassan felemelkedett és kiemelte a lábait a fürdőkádból. Nézte, ahogyan a víz apró örvényként megy le a lefolyón, majd megállt az egészalakos tükör előtt, és mélyen a tükörképe szemébe bámult.
Folyamatosan az járt a fejében, hogyan oldja meg azt, hogy ma este ne kelljen megjelennie azon a bálon. Nem főként azért nem fűlt hozzá a foga, mert ki kellett öltöznie - holott ezerszer jobban érezte magát a szürke bársonyköntösben, amit annyira szeretett - és nem is azért, mert unalmasnak találta - habár a jótékonysági bálok nem tartoztak a világ legeseménydúsabb programjai közé - hanem mert tudta, kivel kell mennie, és kikkel kell majd egy asztalnál ülnie.
Természetesen nem teheti meg, hogy Peter nélkül menjen. A kampánymendzserének haja már csak a feltételezéstől is égnek meredne, hiszen bármi, ami árthat Peter hírnevének, Eli Gold számára csírájában elfojtandó dolog. Egy megjelenés egy bálon Peter nélkül pedig kész katasztrófa lenne. Az államügyész felesége nélküle mutatkozik egy jótékonysági eseményen? Mindenki megneszelné, hogy a Florrick-házaspár kapcsolata nem éppen felhőtlen, és a sajtó nem szállna le az ügyről. Ami azt illeti, már hónapok óta külön élnek, de ezt senkinek sem kell megtudnia...
Még mindig nagyon haragudott a férjére, és a lelke mélyén tudta, hogy a külön töltött idő alatt idegenné vált a szívében. A gyerekeik örökké össze fogják kötni őket, ám már soha többé nem fognak egy párt alkotni. Persze Peter karrierje miatt fontosabb, hogy a házasságuk megmaradjon; de ezek csak a papírok. Nincsen többé Peter és Alicia.
Az aggodalma másik (és fontosabb) tárgya azonban nem a csalfa férje volt; hanem az, aki ugyanannál az asztalnál ül majd. Akit mindennél jobban szeretne, akinek vágyik a csókjaira, és aki habár karnyújtásnyira lesz tőle, nem érintheti meg. A főnöke.
Elgondolkodott azon, hogy ez kimondva milyen rosszul hangzana. Soha nem léphettek volna kapcsolatba. Az állásukkal játszották ezt az édesen veszélyes játékot, de nem tudtak szabadulni tőle. Neki csak Will volt, Will-nek pedig csak ő, és habár az időzítés sosem volt megfelelő; de nem ez számított. Nem tudták abbahagyni; kellettek egymásnak. Sokkal több volt ez, mint egy viszony.
A cég partnerei voltak meghívva a bálra. Diane és Will dönthettek afelől, hogy a Lockhart & Gardner-től kit hívjanak még meg az eseményre. Alicia őszinte megdöbbenéssel fogadta, amikor egy reggel Diane behívta az irodájába és elmondta neki, hogy őt és Peter-t szeretettel várják magukkal egy asztalnál az iroda képviseletében. Nem tudta eldönteni, vajon melyikőkjük ötlete volt, hogy éppen ők menjenek el... tudta, hogy a munkáját értékelik a cégnél, ez egyértelmű volt, de képtelen volt megállapítani, vajon ki találta ki ezt.
Gondolkozás közben csipkefehérneműbe bújt, és felhúzta a mélyvörös estélyijét. Klasszikus, de kifogásolhatatlan.
Halvány sminket varázsolt az arcára - amolyan visszafogott "Aliciásat" - és felkente az elmaradhatatlan kedvenc rúzsát, majd néhány csepp parfümöt ejtett a tenyerébe és finoman a nyakához érintette a kezét.
Izgatott bizonytalansággal tekintett bele a tükörbe és magát szemlélte. Egy másodpercig átvillant Will az agyán, majd lehunyta a szemét és megfordulva kiment a fürdőszobából. Az ajtóban indulásra készen Peter várta.
A bálterembe érve lenyűgözve figyelte a hatalmas, plafonról lógó csillárokat és a díszes, barackvirág és halványbézs színekbe öltöztetett asztalokat.
A legtöbb ember már - szemmel láthatólag - megérkezett és helyet foglalt az asztaloknál. Alicia körbenézett, és meglátta Diane-t a terem közepén. A Lockhart & Gardner asztala körül sok ember ácsorgott, Diane pedig folyamatosan nevetett. Néhány ember kedvesen, mások pedig furcsállva néztek rájuk. Tisztában volt vele, miket mondanak a hátuk mögött a csalfa, korrupt Peter-ről és a megbocsájtó nejéről, "Szent Alicia"-ról... Számtalanszor hallotta már a történeteket. Rámosolygott egy dühös tekintettel meredő asszonyra, majd az asztalhoz ült.
- Ó, Alicia, Peter! Hát itt vagytok! - vette ésre őket Diane, majd kezet fogott Peterrel, aki megdícsérte a ruháját. Hiába egy szemét, tudja, hogyan vegye le az embereket a lábukról.
Peter elment, hogy italt hozzon, Alicia pedig a teremben körözött a tekintetével és folyamatosan keresett valamit.
Amikor Diane-re pillantott, majd a nő rámosolygott és a bejárat felé mutatott a tekintetével, akkor vette észre.
Éppen akkor lépett be a terembe. Öltönyben és csokornyakkendőben volt, frissen borotválkozva, és egyenesen, magabiztosan vágott át az embertömegen. Kitűnt közülük és Alicia azt vette észre, senki mást nem lát rajta kívül. Will tekintete ugyan úgy folyamatosan kémlelte őt, mint ahogy az övé kereste a férfit, amint belépett.
Ahogy meglátta Alicia-t, összekulcsolta a tekinteiket és halvány mosoly jelent meg az arcán.
Az asztalhoz érve elsuhant mellette és leült az övé melletti székre. Az illata elbódította, és izgalommal leste a mozdulatait. Tizenöt évesnek érezte magát. Mintha egykorú lenne a gyerekeivel.
- Sziasztok. Hol vannak a többiek? - kérdezte Diane-től.
- Hamarosan megérkeznek. Még fél óra, és elkezdődik a bál. David Lee panaszkodott, hogy miért Alicia-ékat hívtuk el... - mosolygott a fejét rázva, Alicia pedig visszamosolygott rá. David Lee sosem változik meg...
- Megjöttem, drágám. - érintette meg Alicia vállát Peter és egy pohár vörösbort tett elé. A mosolya lefagyott az arcáról, ahogy meglátta Alicia mellett Will-t, majd felé nyújtotta a kezét. A szerető fagyosan elfogadta, és keserű arckifejezéssel mindketten leültek. Alicia azt hitte, semmi nem lehet kellemetlenebb annál, hogy az egyik oldalán a férje, a másik oldalán a főnöke ül, aki a szeretője...
Egy pár percig beszélgetett, illetve próbált viszonylag semleges arckifejezést erőltetni, de nem bírta tovább elviselni, hogy Peter fogja a kezét, és közben érzi Will illatát és olyan közvetlen közelről beszél mellette...
Elnézést kért és a mosdók felé vette az irányt. A tükörbe nézve próbálta megnyugtatni a kalapáló szívét és rábeszélni magát arra, hogy a közeljövőben számtalan ilyen esemény előfordulhat majd.
Amikor pár perccel később úgy érezte, hogy vissza tud menni, és kilépett az ajtón, a szíve ismét dübörögni kezdett a mellkasában. Ott állt Will, és rá várt.
Körbenéztek, majd mindketten közelebb léptek egymáshoz, és gyengéden összekulcsolták a kisujjaikat. Sóhajtva egymás szemébe néztek, majd Will megszólalt:
- Nem számítottam rá, hogy ez ilyen nehéz lesz. - ismerte be.
- Nem tudtam egy kifogást sem, miért ne jöjjek. Peter annyira izgatott volt. Azt hiszi, kibékülhetünk... - sütötte le Alicia a szemét, mire Will finoman megérintette az arcát. Újra szóra nyitotta volna a száját, de Will belevágott a szavába:
- Ne. Ne mondj semmit. Alicia. Nagyon nehéz így. Nézni, hogy milyen gyönyörű vagy, miközben ő fogja a kezed. Tudom, hogy soha nem lehetünk mi, amíg én vagyok a főnököd, és ő a férjed. De én várok rád ameddig kell, és tudom hogy ez a legjobb dolog amit tehetek. Évek óta várok. Vártam Georgetown-ban, vártam és azt hittem soha többé nem látlak amikor összeházasodtatok és gyerekeitek lettek. Soha nem volt jó az időzítés, hiába volt ott a kémia amióta csak megismertük egymást. Most sem az, hiszen itt kell bújkálnunk. De nem számít. Mert hiába telt el tizenöt év, miközben mindig más nőben kerestem a boldogságot, közben az járt a fejemben merre járhatsz, hol tarthat az életed. Senki nem pótolhatott téged. A nővéreim és az ideiglenes barátnőim mindig azt gondolták, hogy kőből van a szívem. Pedig ez hazugság. Csak senki nem tudta átvenni benne a helyed.
- Mi a terved, Will? - nyögte ki Alicia összeszorult torokkal.
- Tudni akarod, mi a tervem? A tervem az, hogy szeretlek. Valószínűleg már Georgetown óta. - suttogta Will, és szomorúan nézett a szemébe, és még egy lépést tett közelebb.
Gyengéden és sietve megcsókolta a nőt: rajongva kereste az ajkával az övét. Nem merte sokáig élvezni a pillanatot, hiszen mindenfelől kíváncsi szemek bukkanhattak fel hogy bármelyik percben leleplezzék őket. Sóhajtva elhúzódott tőle, és kíváncsian reakcióra várt. Tudta, hogy nem ez a megfelelő alkalom; tudta, hogy itt nem lehetnek egymáséi. De képtelen volt tovább magában tartani. Több mint egy évtizedig várt. Nem volt több türelme magában tartani ezeket a szavakat.
Közben Alicia-val felfordult a világ, és habár százezer gondolat öntötte el az elméjét, egyet biztosan tudott, egy kiemelkedett közülük, ahogy Will-re nézett: azt, amit nem szabadott volna, ami felforgat mindent, ahogy kimondja, mert onnan már nincsen visszaút: hogy ő is szerelmes az előtte álló férfiba; már Georgetown óta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése