2017. április 8., szombat

right from the start, I knew that I found the home for my heart

A 34-es székben ült, az egyetem egyik legnagyobb termében. Körülötte mindenhol emberek, mind joghallgatók, akárcsak ő. Körbenézett néhányszor, elmélázott néhány arcon, és ismerősök után kutakodott. A szobatársai valószínűleg megint kihagyják ezt az órát, mivel hülyeségnek tartják, de ő mindegyikre elment, habár nagyon ráfért volna a lazítás. Az elejétől fogva tudta, hogy ügyvédnek tanulni nem tartozik a legegyszerűbb dolgok közé, de ez volt a célja, és hajlandó volt mindent megtenni érte. Nem abból a fajtából faragták, aki egyhamar feladja, és ez volt Will Gardner egyik legfontosabb tulajdonsága. Emiatt tudta mindenki, hogy egy nap kiváló ügyvéd lesz belőle.
Ő maga még csak azonban azt tanulta meg, hogy némelyik előadás iszonyatosan unalmas, és már a 34-es székben ülve, bámészkodva is unatkozott, habár a professzor még meg sem érkezett.
Hátradőlt, és a mennyezetet kezdte bámulni. Ekkor azonban valaki megkocogtatta a vállát, mire Will felemelte a fejét, és egy félénknek tűnő, barna hajú lányt pillantott meg, akit még sosem látott ezelőtt. Ebben biztos volt, mert olyan hihetetlenül gyönyörű szemei voltak, hogy képtelen lett volna valaha is kiverni őket a fejéből. Tudta, hogy még nem látta a titokzatos idegent, habár már majdnem mindenkivel találkozott, akik látogatják ezt az előadást.
- Ne haragudj. A 35-ös szék az enyém. Beengednél? - kérdezte a lány, és Will közben arra gondolt, hogy soha nem hallott még ilyen angyali hangot.
- Persze. Gyere csak. - állt fel a székről, helyet engedve a lánynak, hogy a székére tudjon ülni.
- Köszönöm. - mosolygott rá félénken a viszonzásul, majd el is fordította a fejét.
- Ne haragudj. Azt hiszem még nem találkoztunk. Will Gardner vagyok - nyújtotta felé a kezét, mire az idegen lány a saját tenyerébe fogta és kellemesen megszorította azt.
- Alicia Cavanaugh. Azt hiszem, még tényleg nem találkoztunk. - mosolygott.
- Általában nem itt szoktam ülni, de mire most megérkeztem, a helyem el volt foglalva. - magyarázta Will.
- Abban a székben pedig, ahol most vagy, egyébként egy másik lány szokott ülni, de most nincsen itt. Érdekesek ezek a véletlenek. - mosolygott rá az idegen, vagyis Alicia.
- Tényleg azok. - válaszolt Will, és kellemes borzongás futott végig a gerincén. Máris kedvelte ezt az idegen lányt, habár most találkoztak először. - Hogyhogy még sosem találkoztunk korábban? - tette fel neki a kérdést, mire ő megvonta a vállát.
- Az előadásokon kívül nem nagyon járok sehová. Az igazság az, hogy még nem ismerek annyi embert itt. De most teljesen bénának fogsz tartani, és soha többé nem szólsz hozzám. - nevetett Alicia. Will nem tudta miért, de azt érezte, hogy örökké tudná nézni és hallgatni ezt a nevetést. Ezért hát cselekedett.
- Ha gondolod, én segíthetek neked beilleszkedni. Egész sok embert ismerek és biztos vagyok benne hogy te is mindenkivel nagyon jól kijönnél. Aranyos lány vagy, menni fog. - biztatta, mire Alicia elmosolyodott.
- Köszönöm. Hálás vagyok.
- Semmiség. Melyik szobában laksz?
- A 102-esben, az első emeleten.
- Klassz. Valamikor majd megkereslek. - mondta Will, mert időközben elkezdődött az előadás.
Néha-néha a mellette ülő lányra nézett, aki szorgalmasan jegyzetelt, és úgy érezte, meg kell ismernie. Valami vonzotta hozzá, pedig szinte még idegenek voltak egymásnak. Semmit nem tudtak a másikról, mégis olyan érzése volt, mintha már ezer éve ismerték volna egymást. Szokatlan volt, és mégis izgalmas. Csak azt nem szabadott elfelejtenie, hogy otthon várja a barátnője... 
Annyit gondolkozott, hogy közben az előadás véget ért, és egyáltalán nem is figyelt oda rá, hiába próbálta rávenni magát, a gondolatai teljesen másfelé vitték őt. Észrevette, hogy mellette Alicia felállt.
- Szeretnéd a jegyzeteket? - nevetett rá, amikor meglátta, hogy Will semmit sem írt le.
- Megköszönném őket. - bólogatott Will miközben mélyen a lány szemébe nézett.
- Nos, tudod, hol találsz meg, ha kellenek. Majd találkozunk - a nyílt, őszinte és barátságos tekintete melegséget árasztott el Will-ben, aki félreállt, hogy kiengedje az újdonsült ismerősét.
A nap hátralévő részében nem bírta kiverni a fejéből Alicia Cavanaugh-t.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

the weight of us

Még egy utolsó mély lélegzetvételt vett, majd lassan felemelkedett és kiemelte a lábait a fürdőkádból. Nézte, ahogyan a víz apró örvényként...