insatiable

A lakása felé tartott. Ez volt az első alkalom, hogy ott találkoznak, és ez valamiféle újszerű izgalommal töltötte el. A szíve dübörgött a mellkasában minden egyes alkalommal amikor együtt voltak, és nem tudta, lesz -e valaha olyan, amikor már nem fog ennyire izgulni. Ez a veszélyes játék, habár iszonyatosan kockázatos volt, olyan volt mindkettőjük számára, mintha a világ legédesebb és legcsábítóbb kábítószeréért sietnének minden alkalommal. Egymás függőjévé váltak, de legmélyen belül mindketten tudták, hogy ez nem csak a szexről szól. Alicia melegséget érzett a szíve tájékán, ha a szeretőjére gondolt, ám nem csak annak érintései és csókjai részegítették meg ennyire, hanem a közelsége, az ölelése, a tekintete, a szavai és Will egész lénye ilyen hatást gyakorolt rá. Rég elfeledett, talán sosem érzett érzelmek és gondolatok társaságában tette meg a sétát a lakásig. Kalapált a szíve, és tudta, veszélyes a játszma amit játszanak, ám túl édes és ellenállhatatlan volt a bűn ahhoz, hogy abbahagyja. Kellett neki Will és minden ami ő volt, úgy mint az oxigén. Szükségük volt egymásra ahhoz, hogy funkcionálni tudjanak. Ha csak a testiségek kötötték volna össze őket, sokkal könnyebb lenne minden. Ám azok a kimondatlan, elfedhetetlen érzelmek ott lógtak kimondatlanul a levegőben, de úgy döntöttek (habár nem beszélték meg) hogy ott is hagyják őket. 

Odaért a faajtóhoz, amire a 15-ös számot tették két aranyozott számmal. Halkan kopogtatott kettőt, mert biztos volt benne, hogy valaki az oldal túloldaláról már nagyon várja.

Az ajtó feltárult, és végül meglátta Ő-t. A szemei felfalták, habár aznap délután látták egymást az irodában. 

Gondolkodás nélkül, az első pillanatban egymás karjaiba vetették magukat, majd Will Alicia hajába fúrta az arcát, és mélyen belélegezte a bódító illatot, miközben szorosan magához ölelte.

A következő pillanatban már a hálószobában találták magukat, és Alicia közben arra gondolt, hogy ahhoz képest, hogy most van itt először, Will nem igazán törte magát azon, hogy megmutassa neki a lakását... ám hazudott volna, ha azt mondja, ezt bánta. Hihetetlen volt az a hiányérzet, amit azóta érzett, amióta elváltak az irodában.

Alicia mindig valaki másért aggódott. Vagy a gyerekeiért, vagy a férjéért, vagy az ügyfeleiért. Mindig valaki mást helyezett előre, sosem saját magát. Amikor Will-el volt, csak ők ketten léteztek. Tudta, hogy nem szabadna csinálnia, tudta, hogy veszélyes, mégsem hagyta volna abba. Vele tényleg boldog volt. Nőnek érezte magát. 

Miután szeretkeztek, Alicia felvette Will ingjét (úgy érezte magát, mint a filmekben) ès Will megmutatta neki a lakását. A legjobban a hatalmas ablak tetszett neki, amin keresztül gyönyörű kilátás nyílt az egész kivilágított városra.

Az ablak előtt állva Will hátulról átölelte Alicia derekát. Boldog pillanat volt, és csak ketten léteztek benne. Nem voltak gyerekek, kötelességek, iroda és férj... csak ők. Mezítláb, kócosan és szinte meztelenül. Alicia megrészegült a pillanattól, és úgy érezte, egy buborékban lebegnek ők ketten, magasan és távol a világtól, és Will két karjában a világ összes veszedelmétől védve van, semmi sem érintheti meg.